Édes ellenségem 2. rész

Ez a rész szerencsére egy kicsit hosszabbra sikeredett, mert már szerdán elkezdtem írni. (Múltkor nem volt túl sok időm...) Itt a második rész Nat szemszögéből ;)

_________________________________________

Ahogy megyek az iskolába végig a tegnapi nap jut eszembe. Igazából semmi kedvem nincs iskolába menni, de én vagyok a DÖK elnök, és nem tehetem meg, hogy elhanyagolom a napi teendőimet. Másrészről biztos vagyok benne, hogy Castiel is így gondolkodik, és magasról tesz a kötelességeire, amik nincsenek, úgyhogy valószínűleg ma nem jön iskolába. De arról fogalmam sincs, hogy az igazgatónő mit látott, de egy biztos: most egy ideig nem tudok a szemébe nézni...
- Hé, Nat, mi a gond? Itt beszélek neked, te meg le sem bagózol.
- Bocs, Amber, egy kicsit elgondolkoztam.-Általában megúszom, hogy vele jöjjek iskolába, de a barátnője, akivel jönni szokott lebetegedett és elengedhetetlen számára, hogy valakivel megossza az összes gondolatát.
- Na mindegy. Szóval éppen azon gondolkodtam, hogy a kék vagy a rózsaszín koktélruhát vegyem fel a buliba... Szerinted?
- Amber, én...- Jesszus...
- Tudom, szerintem is cukibban vagyok a kékben, csak a színe... tudod... nem szép kék.
- Jah...- törődök bele, és elégedetlenül konstatálom, hogy még egy jó tíz perc út az iskoláig.

~

Egy fárasztó nap áll mögöttem. Ahogy gondoltam... Castiel nem jött iskolába. Szerencsémre Amber nem velem jön haza, úgyhogy van időm elgondolkodni ezen az egészen. A tegnapi napon főleg. Elnyomó részt a délutánról. Vajon miért csinálta? És én miért hagytam neki? Ez meg mi? Felkapom a fejem és Castielék házát látom magam fölött magasodni. Miért jöttem ide?! Egyszer jártam itt életembe. Az igazgatónő bízott meg azzal, hogy hozzam el Castielnek a hét anyagát, mert valami súlyos betegsége volt, ami kiterjedt egész hétre. Nem gondoltam volna, hogy még tudom az utat idefelé. Nem akarok Castiellel találkozni... AKKOR MEG MINEK CSÖNGETEK??! Jobb lesz, ha elfutok. Már nincs időm, hiszen nyílik az ajtó.
- Te meg mit keresel itt?- Castiel arcán látszik, hogy meg van döbbenve.
- Én... engem megbíztak, hogy hozzam el a házi feladatokat neked.
- Kösz, de nem szükséges.- mondja, és látom, hogy már csukná be az ajtót.
- Miért? Már megadta valaki?- Csodálkozom. Elmosolyodik, majd kitörik belőle a nevetés.
- Nem... gyere be.

~

- Kösz.- mondja, miután lefirkantotta a házikat és a jegyzeteket egy darab lapra "gyöngybetűivel".
- Ne szórakozz. Azt nem hogy én, de te sem tudod majd elolvasni.
- Nem is nagyon tervezem. Kérsz valamit inni?
- Nem hiszem... Sietek...- megfordulok és az ajtó felé veszem az utat. Csak két méterre van tőlem, de egy örökkévalóságnak tűnik, míg elérem és lenyomom a kilincset. Az ajtót szerencsére nyitva hagyta, így nem kell megvárnom, míg előszedi a kulcsot és kinyitja a zárt. Már majdnem kinn vagyok, de megfogja a csuklómat.
- Hova?- Lerázom magamról a kezét és megfordulok. Látom az arcán, hogy ő is zavarban van, de ügyesebben leplezi mint én. Már biztos olyan a fejem, mint egy paradicsom.- Szeretnék veled beszélni.- Sóhajtok és engedek neki.
- Miről?- Fölösleges volt a kérdés. Jól tudom, hogy miről.
- A tegnapiról. Ülj le!- a kanapéra mutat, én pedig engedelmeskedem. Mellém ül, és látom rajta, hogy keresgéli a szavakat.-Nem tudom, hogy miért csináltam. De minden esetre szeretném, hogyha továbbra is fenntartanánk a látszatot, hogy utáljuk egymást.
- Látszat?- Áhh, szóval csak látszat... Erre elpirul, és másfelé néz.- Biztos van valami oka a tettednek.
- Nem, nincs!! Nem tudom, hogy miért csináltam. De tudod, hogy mi zavar még ebben az egészben?! Az, hogy legszívesebben megismételném, és...- Rettentően zavarban vagyok... Hogy megismételné? Mármint... Megint megcsókolna? Ő is zavarban van, meglepődött saját magán, azon, amit az előbb mondott.
- Akkor... ismételd meg...- A saját hangom teljesen idegen, mintha valaki más beszélne belőlem. Hogy én ilyet mondjak? Hirtelen olyat tesz, amire nem számítok: egy hirtelen mozdulattal hátra dönt, a következő pillanatban már fölöttem támaszkodik.
- Még meglátnak a szüleid...- Pirulok el.- Mintha nem lenne elég, hogy már az igazgatónő gondolatára is zavarba jövök.
- Még dolgoznak.- mondja, és nem hagyja, hogy felüljek.
- Nem kellene ezt....- nem tudom befejezni a mondatot. Előre hajol és megcsókol, pont úgy, mint tegnap. De én miért hagyom? Miért érzem úgy, hogy legszívesebben örökké így maradnék? De már vége van.- Castiel...-mondom halkan, mire ő felül, és én is. Pár percig csendben ülünk ott.
- Miért...
- Fogalmam sincs, oké? Csak felejtsük el!- oldalra nézek. Castielen fekete póló és egy térdnadrág van. Elvörösödök. Úgy érzem, hogy meg akarom érinteni, hogy közelebb akarok hozzá lenni.
- Megyek.. most már tényleg haza kell mennem...
- Jó.

~

Végre itthon... Nem foglalkozom senkivel és semmivel-egyenesen a szobámba megyek. Elsődleges dolgom, hogy kiverjem Castielt a fejemből. Egész úton hazafelé /azon gondolkodám :P/ Castiel járt a fejemben. Ahogy megcsókolt, és amiket mondott. A hangja, az illata...
Hanyatt fekszem az ágyon é a plafont bámulom. Mintha Castiel nézne rám lefelé. És mosolyog, majd hangosan elneveti magát. A következő pillanatban már fölém támaszkodik, és megcsókol. Mikre nem gondolok! Én tiszta hülye vagyok. Mitől ilyen forró az arcom? Felállok, és kisétálok a mosdóba. A tükörben látom, hogy az arcom olyan, akár a paradicsom. Talán lázam is van...
_________________________
Gyors kérdés a rész végére, és aki ezt olvassa, feltétlenül válaszoljon rá!! (Ha valaki nem találná meg, hogy hol kell, annak mondom, hogy ott van a bjegyzés alatt, hogy hozzászólások vagy valami ilyesmi és ott kell. Én először nem találtam meg ><) Szóval az lenne a kérdés, hogy ugye minden vasárnap jelenik meg az új része ennek a folytatásos sztorinak, és írnék a köztes időben még már, egy részes történeteket is, csak nincs ötletem, és most jön a kérdés, hogy milyeneket írjak? Lehet megjegyzésben ötleteket írni, amilyet csak akartok, és ha módomban áll, akkor megírom előbb utóbb. Egyébként gondoltam Kuroshitsuji yaoira. Mit szóltok hozzá? ^^

Ui.: Bocsi, hogy ez a rész hamarabb jelent meg, mostantól tényleg vasárnaponként fog!!! ><