Édes ellenségem 7. rész

Sziasztok!
A mai rész egy kicsit eltér a többitől, ugyanis most egy kicsit majd jobban megismerhetjük Castiel érzéseit. Ez a rész egy részlet lesz az ő... naplójából. Nos, én sem nézném ki belőle, hogy naplót ír, de így sokkal egyszerűbb szemléltetni az álláspntját, a gondolatait, valamint múlt időben egyszerűbb írni. Azért nem Nataniel naplója részlet, (Lehet, hogy az is lesz, mert belőle azért jobban kinézném, hogy ezzel üti el az idejét...) mert Castiel nehezebb eset, és nehéz lenne egyes szám első személy jelenidejében élvezhetően leírni mindezt. Ha szeretnétek Natanieles naplót is, akkor azt írjátok meg kommentben! ^^ Nah, nem is húzom a drága időtöket...
___________________________________________________
Vasárnap

Hát, nem sokszor szánom magam naplóírásra, de most valahogy ki kell adnom magamból a felhalmozódott feszültséget, főleg ez után a szörnyű kirándulás után. Nem volt elég, hogy ott ragadtam valahol az Isten háta mögött, étlen szomjan, még ráadásul Nataniellel kellett ott ragadnom. Hát, ő sem ragadtatta el magát a helyzettől, de én jobban palástoltam, azt hiszem. Ami gáz, mert most lehet, hogy azt hiszi, hogy örülök neki... Amiben talán van némi igazság, mert ugyan ez számomra is szörnyen cink helyzet, de nem is tudom... elég zavarosak az érzéseim mostanában. (El fogom égetni ezt a könyvet.) Szóval a sikátorban kellett aludnunk. Együtt. Elég kínos helyzet volt, és franc gondolta volna, hogy lesz ilyen, de van egy közös titkunk. Minden esetre reggel arra ébredtem, hogy ő teljesen rámdőlve alszik. Aztán észrevettem, hogy van még egy kis társaságunk, ugyanis három másik csöves is ott töltötte az éjszakát. Felvertem Natanielt, és gyorsan elhagytuk a helyet, hogy ne kelljen szóváltásba bocsájtkoznunk velük, de az a szerencsétlen ott hagyta a táskáját, így vissza kellett mennünk érte. Sajnos akkorra már hálótársaink is felébredtek, és ajánlottak nekünk egy jó kukát, aminek mi természetesen nem vettük igénybe a szolgáltatásait, bár a korgó gyomrunk már majdnem rávett. Aztán valahogy a többiek visszataláltak hozzánk (mintha nem mi szálltunk volna rossz buszra...) nagy keresgélések árán. Nataniellel persze nem sokat dumáltunk, én inkább Lisanderrel lógtam a hazafelé úton, de valahogy most nem nagyon tudtam figyelni a beszélgetésre. Valahogy mindig Natanielre tévedt a szemem, és zavart, hogy ő viszont nagyon is jól el van néhány lány társaságában. Lisander szóvá is tette, hogy biztos tetszik egy lány, mert folyton másfelé nézegetek, és nem figyelek rá, de én erre azt feleltem, hogy sikátorban nem jó aludni, fáradt vagyok, ezért nem figyelek rá. Holott azt hiszem, hogy valóban szerelmes vagyok. És ezt mé magamnak is gáz bevallanom, de olyat érzek Nataniel iránt, amit még egy lány iránt sem. De Nataniel fiú, és nem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Ha megkérném, hogy járjunk, valszeg hülyének nézne. Vagy lehet, hogy nem? Igen, tegnap eléggé kínos volt. Az a csók... Végig csak arra tudtam gondolni, hogy magamhoz akarm szorítani, és így aludni egész éjszaka. De fönnforgott annak a veszélye, hogy reggel így találnak az osztálytársaim (és még a csövesek előtt is gáz lett volna...) Úgyhogy inkább nem tettem semmit. Ha mégis beleegyezne, hogy járjunk, akkor viszont annak semmi értelme nem lenne, mert őt nem csókolhatm vagy ölelhetem meg, csak úgy, ha meg vagyunk róla győződve, hogy senki sem lát. És azért a népszerűségemet meg szeretném tartani a csajok közében, mert ki tudja, lehet, hogy ez csak egy kitérő Nataniellel, és nem lesz több ilyen eset, szóval... Másrészt, ha már járunk, akkor érdemes együtt lógni, az iskolába viszont furcsállnák, hogyha azzal vagyok folyton együtt, akit eddig tulajdonképp utáltam, a délutáni elfoglaltságaink másak. Ez eleve bonyolult, nem szeretném tovább bonyolítani az egészet...  Mindezek mellett nem tudnám tétlenüll nézni, ahogy Nataniel más lányokkal... Úristen, ez olyan volt, mintha én is az lennék... szóval más fiúkkal... mi?? Úgy értem összejön valaki mással, na... (Nemtől függetlenül.) Mert vonzódom hozzá... áhh hagyjuk... Utálok naplót írni!