Édes ellenségem 5. rész

Sziasztoook!
Őhhmm... Nos, mostantól nem ígérgetek semmit, mert a blogger ellenem van. Nem engedte, hogy megosszam a bejegyzéseimet és még el sem tudtam menteni, tehát oly sok munkám kárba veszett... >< Nekem is fáj, elhihetitek! Úgyhogy mostantól minden meglepi lesz ^^
____________________________
- Castiel...- Áhh, már majdnem elaludtam, erre fölver ez a...- Rossz buszra szálltunk. Teljesen másfelé megyünk, mint amerre kellene.-Mi??
- Mi? Most szivatsz?- Hát ez a nap is már csak jobb lehet...
- Ne haragudj, az igazgatónő bénázta el...
- Kinyírom...- De komolyan. Sokszor mondtam már, de most tényleg. És pont Nataniellel! Jajj, bárki más, csak ővele ne! Ez egyszerűen...
- Jó, nem kell azért így felkapni a vizet... Majd megoldjuk valahogy. Nekem viszont lemerült a telefonom, és nem hoztam töltőt.
- De béna vagy...- vigyorgok rá... Erre mást nem tudok monani.
- Kösz. Na akkor add ide a tiédet, mert megbeszélném az igazgatónővel a dolgokat.- Szórakozottan a zsebembe nyúlok... Mi a...? Nincs itt a telefonom.
- Nem adom.- Nézek rá gonoszan, talán sikerül le ráznom. És még én bénáztam le őt.
- Te talán magadtól akarsz bojongani, és ki tudja mikor haza találni?
- Nem kell ahhoz telefon...-nézek rá, és hülyén nevetek egyet, amiből valszeg kiszúrt valamit, mert riadtan néz rám.
- Mond, hogy itt van.- Franc.
- Még szép. Nem vagyok lúzer, mint te. Külömben is, mirő másról hallgatnék zenét?
- Nem is hallgatsz zenét.- Jó, jó, ez hülye kifogás volt...
- Jó, oké, oké, nincs itt... Boldog vagy?!
- Nem annyira. Mond, hogy legalább pénz van nálad!
- Persze! A táskámban.

~

Végül végig aludtam az utat... Nataniel rázott fel, és most alig bírok felkelni a meglepően kényelmes székből. Ahogy kínyújtom lefelé a kezem, hogy fölvegyem a sporttáskámat, a levegőbe markolok. Riadtan fölnézek Natanielre.
- Mondt, te ébren voltál?- Kérdezem az arcát fürkészve.
- Hát... A busz már állt, amikor felébredtem...
- Már szálltak le emberek?- Kérdezem őt egyre riadtabban.
- Néhányan...
- Azt hiszem, ellopták a táskámat.- Nagyszerű, már rosszabb nem is lehetne... Vagy igen?
- Mire vársz, állj felm és nézd meg, hogy utól éred e őt!- Felállok, és sietősen leszállok a buszról, utánam Nataniel. De a táskámnak nyoma veszett.
- Nálad ugye van pénz?- Könyörgöm, legyen, legyen!
- Igen, van.- Egy pillanatra elmosolyodik, majd a bizonytalan mosolyy lefagy az arcáról.- Volt, mert elköltöttem kávéra...
- Komoly, hogy csak két kávényi pénzt hozol magaddal, és rögtön a buszmegállóban el is költöd?
- Nem lett volna szükségem többre, hisz csak két napra jöttünk... Ételt meg kapnánk...
- És most mit fogunk csinálni?
- Hol vagyunk?- Hát, ez bizony jó kérdés... Most mit fogunk csinálni?
- Nem tudom... Kérjünk meg valakit, hogy telefonálhassunk a telefonjáról!
- Oké...- Beleegyezek, hisz nekem sincs jobb ötletem.- Hölgyem...-Intek egy középkorú nő felé.- Eltévedtünk, és nem tudjuk felvenni a kapcsolatot a szüleinkel. Meg engedné, hogy...
- Én nagyon elfoglalt vagyok... Sietnem kell, bocsánat, ha megengedi...- félrelök, és elsiet a másik irányba.
- Nagyszerű... Nem jó embert fogtál ki. Nézd!- egy nevetgélő lánycsoportra mutat az utca másik oldalán.- Miben fogadunk, hogy válogathatunk a telefonok közül?
- Nem is rossz ötlet... Menjünk!- Elindulunk az utca másik oldalára, és megállunk a lánycsoport előtt.
- Khm...- Köhhint halkan Nataniel, és ennyi elég volt, hogy ránk vonja az összes tekintetet.- Ne haragudjatok, hogy megzavarunk benneteket. Mi nem ide valóósiak vagyunk, és elszakadtunk az osztályunktól. Ha szépen megkérünk benneteket, akkor valamelyikőtök telefonjával felhívhatnánk őket?
- T... természetesen.- Nathaniel terve hát bevált. A kezébe veszi az egyik oda nyújtott telefont, megnyitja a tárcsázót, majd rám néz.- Fogadok, hogy nem tudod az igazgatónő telefonszámát...

________________________________
Ééééés lehet ötleteket adni a folytatáshoz... xD