Édes ellenségem 4. rész

Hát, eljött ez a nap is! Az osztálykirándulás napja. Az utóbbi időben teljesen kiment a fejemből, ezért késve érkeztem a buszmegállóhoz, ahonnét indulunk. És most a busz felé futok, ami szerencsétlenségemre elindult. Kikapom a telefont a zsebemből, és az igazgatónő számát tárcsázom. Kétszer kicsöng, majd az igazgató asszony mérges hangját hallom benne megszólalni.
- Nataniel! Mi van magával az utóbbi időben? Szétszórt, és most késik is!
- Elnézését kérem...
- Nem baj. Castiel sem érkezett meg. Várja meg, és szálljanak föl a következő buszra, ami két óra múlva érkezik. Jajj de nehéz magukkal!
- Igazga...- megnézem a telefonom kijelzőjét, és bosszúsan látom, hogy beszélgető partnerem letette. Az se biztos, hogy Castiel eljön. Kénytelen vagyok felhívnom őt is. Már hatodszorra csöng. Nem veszi fel, inkább letesz...
- Jólvan már, megyek, megyek... Bocs, kicsit késni fogok, de majd...
- Majd? Hát tudod, a busz elment, és most két órát kell majd itt várnunk, hogy a következőre felszállhassunk!
- Jahh, akkor nem megyek...
- Eszednél vagy. Ha nem leszel itt tíz percen belül, akkor...
- Akkor mi lesz? Jól van, megyek már!- és leteszi. Ma mindenki ilyen köszönés nélküli kedvében van, úgy tűnik. Na, egész gyorsan ideért. Igen, ez biztos ő lesz. Elé megyek.
- Szép napunk van...-vigyorog rám, és int a kezével.
- Amit te elszúrtál...
- Jól van, na, nem kell ennyire felkapni a vizet!
- Most itt állhatunk két órán keresztül. Ha te időben jöttél volna, akkor már fönt ülhetnék a buszon.- Ami nem igaz. Eddig úgy gondoltam, hogy ő szúrta el a napomat, de így is, úgy is itt kellene most várakoznom két órát.
- Mi lenne, ha addig csinálnánk valamit.
- Mi van nyitva reggel nyolckor?- Forgatom a szemet, és a kávézóra pillantok, amit nem mesze tőlünk épp most nyit ki egy pincér.
- Az ott.- Mutat Castiel a kávézóra, amit az imént néztem.
- Na jó. Akkor menjünk. Meghívlak.- Minek kell nekem folyamatosan ilyen ostobaságokat csinálni?
- Miért?- Kérdezi nem túl udvariasan.
- Hát... Tartozom neked ennyivel.
- Miért?- böki oda újra.
- Tudod, nem túl választékos a szóhasználatod. Egyébként azért, mert úgy lehordtalak. Én is elkéstem, úgyhogy mindenképp várakoznom kéne.- Látom, ahogy kicsit elmosolyodik.
- Ez esetben elfogadom a meghívást.- Amúgy is elfogadta volna...

- Egy kávét kérek...- Mondom a pincérnek, és Castielre nézek.
- Ja, én is.- A pincér felírja a rendelést a jegyzetfüzetébe, és elmegy. Elég kínos a hangulat. Csönd van. Rajtunk kívül senki sincs a kávézóban, amit egyébként meg is értek. Nem túl hívogató hely. Csupán három asztal van, egy pult, amit már valószínűleg hónapok óta nem takarítottak le, egy hűtő, amiben nincs semmi, és ennyi. Elég koszos és sötét hely. Ráadásul mindenkivel szívesebben ültem volna itt, de nem, nekem van csak ilyen szerencsém, hogy Castiellel ücsöröghetek itt.
- Hát, elég gáz hely.- Teszi szóvá azt, amit gondolok.
- Igen, de ez van. Mit vársz egy buszpályaudvartól?

~

Hála égnek, hogy vége van ennek a szörnyű két órának, és végre fenn ülhetek a buszon. Megcsörren a telefonom, és a kijelzőn az igazgató nő számát látom. Őszintén nincs kedvem vele beszélgetni, de azért felveszem.
- Jónapot, igazgató nő. Ne aggódjon, már a buszon ülünk, minden ren...
- Óhh, már a buszon ültök? Jajj ne, ekkora szerencsétlenséget! Ne haragudj, Nataniel, de félrenéztem a buszmenetrendet. A tietek egy fél órával később indul. Azt hiszem, nem jó buszon ültök...
Nem, ez nem lehet igaz! Nem, nem, nem, ez képtelenség. A buszvezető épp most mondja be, hogy hova tartunk, sorban a megállóhelyeket.
- Hát, ez bizony nem jó...- morogja az igazgatónő a telefonba.- Ez bizony teljesen másfele megy. Ne aggódj, megoldjuk!
- Hát persze. Valahogy megoldjuk...- Sípoló hang hasít a fülembe. A telefonra nézek. A fenébe, lemerült.
- Castiel... Rossz buszra szálltunk. Teljesen másfelé megyünk, mint amerre kellene...

_____________________________________________
Sziasztok!
Remélem, hogy tetszett ez a rész, bár kicsit rövidre sikeredett és úgymond nem történt benne semmi, de a következőben bőven fog, már vannak terveim. ;)